A Wizz Air Budapest félmaraton mondhatni az ország legnépszerűbb és legtöbb embert megmozgató futóversenye a Budapest Maraton és fesztivál után, nekem mégis egy különleges szám miatt marad emlékezetes a vasárnap: teljesítettem  a 25. lefutott félmaratonomat.

A hét elején nagyon nem volt kedvem , sem erőm ehhez az egész versenyhez. Szombaton a BUG-on, vasárnap Ócsán versenyeztem. Egyik versenyen sem futottam hű de nagy időt, de a szombati sok szint és a vasárnapi homokos meleg rengeteget kivett belőlem. Kb szerda-csütörtök magasságában éreztem úgy fizikálisan, mint pedig mentálisan, hogy irány Budapestre futni vasárnap, ráadásul motivált, hogy nem egyedül, hanem a Tápiószelei csapattársakkal futhattam, amit nem tudok kihangsúlyozni elégszer, hogy fontos számomra, hogy minél többen fussunk a kis városunkból :) 

Vasárnap reggel 04:30-kor szólt az ébresztő, máskor a verseny előtti éjszaka álmodok a futásról, kicsit izgulok, de most nem volt semmi ilyesmi. Picit féltem, hogy a záróbusz közelébe fogok kerülni, mert hiába futottam sokat a nyáron, a tempós, intenzív edzések elmaradtak.  Fél 6 magasságában találkoztunk a többiekkel az állomáson, mindenki egy kicsit magába volt fordulva a nagy megmérettetés előtt. A rakparthoz 40 perccel a rajt előtt érkeztünk, itt gyors Toi-toi, pacsizás az ismerősökkel, csomagleadás és irány a 4-es zóna. 

Kellemes hőmérséklet volt, picit fújt a szél is, de ez most kellett. Az órámat beállítottam 2:35:00 -s tempójú félmaratonra. Nem terveztem semmilyen időt egyébként, jó lenne újra 2:25 körüli félmaratont futni, de az majd Siófokra várat magára. Amúgy is szeptemberben ott lesz az idei főversenyem a Spar 30 km, ott szeretnék célba érni és akkor jöhet a Maraton. 

Óra beállítva, szokásos mantra elmondva háromszor és elrajtolunk. Nekem az első 1 km  mindig a legnehezebb, de 2-3 km után már bemelegedtek az izmok és a pulzus/ watt is szépen beállt.  7:10-es átlaggal haladtam az első frissítőig, ahol magamhoz vettem egy kis Isotonic italt és banánt , így a magnézium pótlással  sem kellett foglalkoznom. Szépen haladtunk tovább , nekem a rakpartok a gyengéim, tudom hülyeség, de minden fejben dől el. Erzsébet híd- Margit sziget- Margit híd, szépen telnek a kilométerek  egészen az utolsó 3 kilométerig, ahol már egy kicsit éreztem , hogy merevednek a lábak így párszor bele kellett sétálnom, bár jónak éreztem a frissítést : páratlan állomás isotonic, banán, páros állomás banán, magnézium.  

Az utolsó 1 kilométer mindig érzelmes számomra, most is az volt. A többiek vártak a célban, én pedig átfutottam a célvonalon így teljesítettem a 25. egyéni félmaratonomat.  Nagyon örültem, mert igazi mentális holtpont nem volt, végig  megfelelően haladtam és amiért jöttem azt teljesítettem.   A végén még jöhetett egy közös fotó, aztán vánszorgás a metróhoz.

Ez volt az én Wizz Air félmaratonom, gratulálok minden teljesítőnek :)  A következő versenyem pedig már a Spar 30 Km lesz. Van még 2 és fél hét ,addig gőzerővel megy a készülés.

Szinte napra pontosan 2 éve, hogy nem blogolok. Aki régebben követett tudja, hogy milyen okok vezettek az oldalam bezárásához, de ez már a múlt. Akkor sokan nem mellém álltak, vagy inkább úgy mondanám nem látták át azt a konfliktust ami akkor Gergő és én közöttem , de ez már a múlt.

Azóta BSI futónagykövet lettem, sikerült egy remek közösséget építeni akikkel versenyekre járunk, edzéseket, közösségi futásokat szervezünk. Ami a futós céljaimat illeti, idén úgy érzem teljesíteni tudom amiért az elmúlt években küzdök a maratoni távot. A helyszín és az időpont még kérdéses, de valamikor Október vége- November eleje körül lesz a verseny.  Nem edzővel készülök, inkább azt mondanám önmagamat fejlesztem, és tanulok a hibákból, és ahogy Szabó Béla mondja: nekem nincs tehetségem, szorgalmam van. Én nem vagyok gyors futó, szerintem soha nem is leszek, az én világom a monoton egyhangú kilométerek és képes vagyok addig futni ameddig a szintidő tart. :)  

Rólam tömören most ennyit, próbálok sokat írni  majd a céljaimról, motivációmról és a versenyekről úgy mint régen.